Előítéletek: magyar zene

Életem legelső 19 évét úgy éltem le, hogy magyar zenét csak szökőévente egyszer hallgattam. A régi, retró muzsikákkal semmi bajom nem volt, mondhatni, azon szocializálódtam, ellenben nagyon is előítéletes voltam a kortárs zenékkel, na!

Az angolszász országok sokáig a bűvkörükben tartottak. Csak az lehet a jó, csak az lehet igazán minőségi, amit kicsi országunkon kívül szereztek, lehetőleg az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban. Szentül meg voltam győződve arról, hogy a magyar zene szar, az énekeseink a híresebb előadókat próbálják csak másolni, és nem sok eredetiség van bennük. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez közel, s távol sem így van.

2014 őszén valamiért elkezdtem keresgélni kortárs előadóink között a legnagyobb videómegosztó portálon. Folyamatosan fedeztem fel a jobbnál jobb, minőségibbnél minőségibb zenészeket, zenekarokat, zenéket. Péterfy Bori & Love Band, Kispál és a Borz, Kiscsillag, Blahalouisana, HoneyBeast... Velük kezdődött a magyar zene iránti szeretetem.

Manapság a Spotify-oldalamon és a zenelejátszómban is megosztva szerepelnek külföldi és honi zenék, teljesen harmóniában egymással. Bátran elmondhatom, hogy egy előítéletet sikerült levetkőznöm magamról. Barátnőm elmondása szerint "Felnőttem a magyar zenéhez", és milyen igaza van! Csak meg kellett találnom a nekem való, minőségi zenét, ami nem a Viva tévéből ömlik -megjegyzem sajnos, mert sokkal jobb világunk lehetne, ha a mai kamaszok valódi zenén, nem ilyen gépzenén szocializálódnának.