Előítéletek: magyar zene

Életem legelső 19 évét úgy éltem le, hogy magyar zenét csak szökőévente egyszer hallgattam. A régi, retró muzsikákkal semmi bajom nem volt, mondhatni, azon szocializálódtam, ellenben nagyon is előítéletes voltam a kortárs zenékkel, na!

Az angolszász országok sokáig a bűvkörükben tartottak. Csak az lehet a jó, csak az lehet igazán minőségi, amit kicsi országunkon kívül szereztek, lehetőleg az Egyesült Királyságban vagy az Egyesült Államokban. Szentül meg voltam győződve arról, hogy a magyar zene szar, az énekeseink a híresebb előadókat próbálják csak másolni, és nem sok eredetiség van bennük. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez közel, s távol sem így van.

2014 őszén valamiért elkezdtem keresgélni kortárs előadóink között a legnagyobb videómegosztó portálon. Folyamatosan fedeztem fel a jobbnál jobb, minőségibbnél minőségibb zenészeket, zenekarokat, zenéket. Péterfy Bori & Love Band, Kispál és a Borz, Kiscsillag, Blahalouisana, HoneyBeast... Velük kezdődött a magyar zene iránti szeretetem.

Manapság a Spotify-oldalamon és a zenelejátszómban is megosztva szerepelnek külföldi és honi zenék, teljesen harmóniában egymással. Bátran elmondhatom, hogy egy előítéletet sikerült levetkőznöm magamról. Barátnőm elmondása szerint "Felnőttem a magyar zenéhez", és milyen igaza van! Csak meg kellett találnom a nekem való, minőségi zenét, ami nem a Viva tévéből ömlik -megjegyzem sajnos, mert sokkal jobb világunk lehetne, ha a mai kamaszok valódi zenén, nem ilyen gépzenén szocializálódnának. 

Könyvajánló: Andy Weir - A marsi

A könyv, amibe belebolondultam. Magával ragadott, beszippantott és képtelen voltam letenni akár egyetlen pillanatra is. A mai bejegyzésem témája egy könyvajánló lesz: pontosabban, Andy Weir: A marsi című művét próbálom meg bemutatni nektek.

A kezdetek kezdetén, Február 14 -én -amikor is ugye Valentin-napi ömlengés van mindenfelé- fuvolaóráról tartottam hazafelé. Egy hirtelen ötlettől vezérelve betértem az első szembejövő Libribe, és neki álltam szemrevételezni a kínálatot. Kezembe került jó pár olyan könyv, ami régóta izgatta a fantáziám, de amikor kinyitottam A marsit és beleolvastam... Ott, rögtön abban a pillanatban tudtam, hogy "Igen, nekem ez a könyv kell, erre van szükségem!". Aztán ki sem lehetett robbantani a kezemből. Visítva röhögtem a villamoson, miközben olvastam az első oldalakat. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet szerencsétlen Mark Watney-nek, aki ott ragadt azon az istenverte, élettelen bolygón.

Elsőre sikerült 37 óra alatt kivégeznem. Azon a hétvégén egy szülinapi bulira is hivatalos voltam -amikor ott végeztem, és hajnali 3 környékén hazaestem, még akkor is olvastam legalább fél órát.

A történet: A könyv idejében már emberes küldetéseket végeznek a Vörös bolygón. Amikor az egyik csapatnak, az Ares 3-nak a küldetés 6. napján egy hatalmas homokvihar közepette el kellett hagynia a bolygót, Mark Watney egy szerencsétlen baleset következtében hátramarad a Marson. A könyv az asztronauta életét, megpróbáltatásait mutatja be az olvasó számára. Vajon van lehetősége Marknak visszajutni a Földre? Túléli -e egyáltalán a hadászat istenéről elnevezett kőzetbolygón a nehéz napokat? A könyvet olvasva erre, és még sok dologra is választ kaphatunk.

Vélemény: I M Á D T A M ! -ha a bevezető ömlengésből még nem sikerült leszűrni. Egyszerűen belekerülsz a környezetbe, annyira reálisan van az egész leírva. Együtt küzdesz, együtt nevetsz, együtt káromkodsz a főhőssel, szidjátok a lehetetlen helyzetet. Könnyesre neveted a szemed a poénokon -mert akármennyire is nehéz a témája, humorban nincs hiánya a regénynek. Nagyon jó volt, hogy nem csak Mark oldaláról ismerjük meg az eseményeket, hanem a legénység, illetve a földi történések idejébe is belelátunk. Végre egy könyv, amelyikben a romantika nevű fogalom épphogy csak említés szintjén jelenik meg, és még az sem a főhősnél. A tudományos magyarázatok -mert hogy abban sincs hiány- teljes mértékben követhetőek, egy fizika-kémia középiskolai hármassal már boldogan lehet olvasni a könyvet.

Természetesen film is készül ebből a remekműből, tavaly októbertől idén februárig forgatták, részben Magyarországon. A rendező Ridley Scott, a szereplőgárda pedig olyan neveket vonultat fel, mint Matt Damon, Jessica Chastain(aki az új galactic-girl, az Interstellar után ez a 2. űrhöz kapcsolódó filmje), Kate Mara, Sebastian Stan, Sean Bean, Kristen Wiig.

Kiknek ajánlanám a könyvet? Azoknak, akik szeretik a Sci-fit, és azoknak is, akik nem. Lehet, hogy hirtelen ijesztő, hogy az űrben játszódik, és hogy "Mars, űrlények, stb...", de nem! Ez a könyv nem ilyen! Nagyon reális, nagyon emberközeli. Andy Weir nagyot alkotott!