A fogyasztói társadalom függővé tesz

Legalábbis engem. Mostanában egyre többet gondolkodom azon, hogy biztos kell-e nekem az a sok pipere -és szépségápolási cucc, ami a fürdőszobai, illetve sima szekrényemben várnak arra, hogy végre elhasználjam őket? Az elmúlt 2-3 hónapban eléggé elszaporodtak az ilyen jellegű bejegyzések a blogokon, valószínűleg ezek sarkalltak arra, hogy én is áttanulmányozzam a dolgaimat. Egy kicsit megdöbbentett, amit láttam. Tételesen felsorolom, hogy miket sikerült az elmúlt fél-egy évben bespájzolni -mivel én csak nemrég kerültem bele ebbe a beauty-világba, ezért csak ennyi időintervallumra tudok visszatekinteni. Hát akkor nézzünk szembe a szomorú valósággal:

-8 db tusfürdő (bár ebből 3-at felváltva használok)
-6 db testápoló/testvaj
-12 db rúzs
-26 körömlakk
-6 db ajakápoló
-4 db szempillaspirál
-3 db alapozó
-5 db pirosító

Lehet, hogy nem tűnik hirtelen soknak, biztos vannak, akik sokkal több dolgot vesznek maguknak, de engem már ez is jól pofán vágott. Körülbelül mindennek a felére lenne szükségem, a többi mind felesleges. A majdnem ugyanolyan színű rúzsok, körömlakkok hirtelen nagyon jó ötletnek tűntek, de utólag visszagondolva nem is emlékszem rájuk, a dolgos hétköznapokon eszembe sem jutnak, hogy vannak, szinte mindig csak ugyanazokat a termékeket keresem és használom.

Jelenleg éppen nagy önmegtartóztatásban vagyok, szó szerint elráncigálom magam a Rossmann-ok és DM-ek elől, vagy ha esetleg nagyon szükségem van valamire, akkor kosár nélkül, célirányosan vásárolok már csak. Ha mégis venni akarnék valami feleslegesen, akkor elgondolkozom, hogy valóban kell -e egy 20. lakk, esetleg tusfürdő.

Biztos, hogy jobban is bele lehetne folyni ebbe a témába, vizsgálni a vásárlások okait, de most nem igazán érzem azt, hogy elmélyüljek ebben. Tuti, hogy igazából megtalálnám az okát annak, hogy miért is kezdtem el hirtelen ezreket költeni szépségápolási cuccokra.